Csighy Sándor: Karácsonyfa előtt

Csak nézem és nézem és nézem…

Csörgős pásztorbottal próbálom

gyermek lelkemben ébresztgetni

emlékét, de csak meddő álom.

Mintha sose lett volna, vagy én

nem lettem volna soha, olyan.

Itt állok előtte merengve

a multon. Lassú időfolyam

fel-felloccsan és megint csak csend.

Bűvös varázs kél ki a csendből

és az évek súlyos leple alól

csilingelnek újra a csengők.

Messze száll suhogva a lélek,

az értelem szárnyai viszik,

a varázs megmaradt, ugyanaz,

és már nemcsak csodálja, hiszi.

A betlehemi jászol felett

a Csillag örök nyomot hagyott

s a barmok közt pihegő Kisded

minden más királynál nagyobb.

Csak nézem a kis karácsonyfát,

más, mint ezelőtt hetven éve…

Más a fenyő, mások a gyertyák

s én is más vagyok, sokkal vénebb.