Áprily Lajos: Erdei út

Itt szarvas járt. Kis unokám,

menjünk utána friss nyomán.

Figyeld csak, milyen tiszta nyom:

puha földön járt, nem havon.

Itt mint szétnyílt kagyló, olyan.

Itt repedt szív formája van.

A lépte mindenütt nyugodt,

nem űzte senki, nem futott.

Nézd, itt megállt, mohot kapart,

itt meg kőris-kéregbe mart.

Szép halkan rakd a lábadat,

ne roppants száraz ágakat.

Most fényességbe tér utunk,

zúzmarás tisztáshoz jutunk.

Odanézz: ott áll a csodás -

s körül ragyogás, ragyogás...