Ady Endre: Költők tavaszkor énekelnek

Ha ki érzi, hogy most Tavasz van,

Álljon az ostorhegy élére

S ne álljon félre.

Üttesse magát,

Ha hisz, ha él s hal a Tavaszban.

Csüggedni szoktam magam is,

De csüggedésem megutálom:

Nem álom

Az Élet, de csuda-fejtés,

Emlékezés és nem felejtés

És sohase csüggeteg

A Tavaszban

Nem lehet más,

Csak az Élet ellenmondása:

A beteg.

Hajh, Tavasz, akit Helsingfors

Másképpen kap,

Mint például

Ravenna, Irkuck avagy Várad,

Be hunyászkodom,

Ha vendégelsz nálad.

Most már sok volt a szomoruság

És mezeinken

(Én is bűnös vagyok)

Sokat rikoltott

A mindegy minden.

Szedjük ki a Tavaszból

És magunkból, ami drága

És nézzünk mi egyformák,

Lelkesen egymásra.

Tavasz van, hajh, ujjé, Tavasz van

S kik szomoruak magyar honban,

Nagy, keserű, cukros szorgalomban,

Búsan és bátran tartsák a fejük,

Ha nincs is ez mindenütt,

De mi vagyunk.