Ady Endre: A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,

 Kicsi országom, újra meg újra

 Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

 Szédül, elbúsong s lehull a porba,

 Amelyből vétetett.

 Mindig elvágyik s nem menekülhet,

 Magyar vágyakkal, melyek elülnek

 S fölhorgadnak megint.

 Tied vagyok én nagy haragomban,

 Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

 Szomorúan magyar.

 Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

 Kicsi országom, példás alakban

 Te orcádra ütök.

 És, jaj, hiába, mindenha szándék,

 Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is.