Igen, tudom, hogy január elseje van, és ilyenkor mindenki lencsét eszik – ilyen-olyan formában –, de holnap már újra elkezdődnek a dolgos hétköznapok, még azoknak is, akik a két ünnep között kaptak egy kis haladékot. És persze ez azzal is jár, hogy ismét kevesebb idő jut főzésre. Arról nem is beszélve, hogy a karácsonyi dőzsölések után jönnek a nagy fogadalmak és elhatározások diéta ügyben. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek a saláta-párolt csirke kombó nem tartható hosszú távon, így jó, ha van más is a tarsolyban. ;)

Vannak ételek, amiknek – diéta tekintetében - valamiért elég rossz a hírük. Aztán vannak azok, amikről az ember nem is gondolná, hogy belefér egy kiegyensúlyozott étrendbe. Ilyen például a rakott kel, ami sovány hússal, kevés basmati rizzsel és (némi) zsírszegény tejföllel készítve igazán laktató és ízletes étel. Aztán vannak azok, amelyek – a hagyományos változathoz képest - alacsonyabb kalóriatartalommal is elkészíthetőek.

Egyik ilyen kedvencem – az olaszok népszerű tésztája - a spagetti carbonara, vagyis ebben az esetben a cukkini carbonara.

Azt hiszem, hogy az eredeti carbonara a világ egyik legegyszerűbb tésztaételei közé tartozik: húsos tokaszalonna, pecorino sajt, tojássárgája, bors, no meg a tészta. Aztán vannak a tejszínes, petrezselymes, fokhagymás meg akármilyen változatok, de ezeknek már nem sok köze van az eredeti recepthez, a diétához pedig főleg nem.

Persze, ebben az esetben én is kötöttem némi kompromisszumot, és biztos akad olyan, akinek az az első gondolata, hogy az én változatomnak sincs sok köze az eredetihez – amiben egyébként tényleg van valami –, de akkor ő még sosem látott tésztára éhező nőt, aki éppen azon van, hogy megszabaduljon néhány felesleges kilótól… Nna, ilyenkor bizony kreatívnak kell lenni, igaz? ;)

Lássuk is, mire lesz hozzá szükséged:

Már egy bő éve vagyok boldog és elégedett tulajdonosa egy zöldségspirálozónak, és bár nem vagyok a (gyártó) cég embere, viszont imádom a ketyerét. Ha neked is lapul egy ilyen a repertoárodban, akkor szuper, könnyű dolgod lesz. De ha nem, akkor se add fel, elég egy julien vágó, de akár egy kés is – csak így kicsit tovább fog tartani…

Hozzávalók (3 kisebb, vagy 2 nagyon kiadós adagra):

• 3 közepes salátacukkini
• 80 g spagetti (szárazon)
• 100 g feketeerdő sonka (vagy más fajta füstölt szárazsonka)
• 3 tojás sárgája
• 50-60 g parmezán (reszelve)
• bors
• 1 ek olívaolaj

Először készítsd el a cukkini spagettit. Spirálozd le, vagy szabdald fel a julien vágóval, vagy ragadj egy kést és vágd minél hosszabb gyufaszál vastagságúra.

Vágd közepes kockákra a sonkát és pirítsd meg alacsony lángon egy serpenyőben, az olívaolajon. Ha enyhén megpirult, vedd ki, és a visszamaradt zsiradékon – közepes lángon – kezdd el pirítani a cukkiniszálakat. Közben dobd a tésztát a forrásban lévő sós vízbe. A cukkinit érdemes eleinte lefedni, de ha már összeesett, vedd le a fedőt, hogy a felesleges nedvesség elpárologhasson. Közben válaszd szét a tojásokat (a fehérjéből készíthetsz pavlovát… Ja, bocs, azt nem, mert most nincs édesség - na jó, erre majd nemsokára visszatérünk). A sárgájához add hozzá a parmezán 1/3 részét és borsozd meg, ízlés szerint.

Ha már puha a cukkini és a tészta is, akkor a főzővízből egyből szedd a tésztát a serpenyőbe, szórd rá a pirított sonkát és forgasd át alaposan.

Most következik a kritikus rész: ha nagyon forró a serpenyő, és a benne lévő tészta-cukkini-sonka cucc, akkor jó eséllyel lesz az ebéd tésztás-cukkinis-sonkás rántotta (hmmm…tapasztalat…), ha viszont nem elég meleg, nem sül meg a tojás és nem lesz az igazi.

Nekem az vált be, hogy a tojásos keverékhez teszek egy-két evőkanál tésztafőző vizet, elzárom a gázt a „tészta” alatt, várok néhány másodpercet, és utána öntöm nyakon a sajtos tojással. Gyorsan elkeverem, megszórom a maradék sajttal és azonnal tálalom.

Mivel a cukkini alapvetően semleges ízű, és sütve nagyon hasonló az állaga a tésztához, így azonkívül, hogy zöld, nem sok különbség van a kettő között. Persze elkészíthető teljes egészében cukkiniből, de így kevésbé lesz laktató, mintha némi spagettit is keversz hozzá.

Jó étvágyat kívánok!