Az évszakok körforgását, váltakozását egy európai embernek el kell fogadnia, meg kell szoknia, sőt annál is jobb, ha meg is szereti. Ez utóbbiban segíthetnek az úgynevezett őszi olvasmányok, vagy ha úgy tetszik, az őszi hangulatot igazán megragadni képes írók, akiknek műveiből árad a szeptembertől november végéig tartó szüreti mulatsággal, őszi fáradtsággal, melankóliával és elmúlással teli évszak szépséges szomorúsága.

Márai Sándor amolyan igazi őszi író. Négy évszak cím alatt összeállított életbölcsességei, gondolatai át- és végigvezetnek a hónapok és évszakok váltakozásán. Az író e három őszi hónap hangulatában minden benne felmerülő kérdésről, kétségről, érzésről ír. Az akár naplóként is olvasható rövid írások egy minden szépre és különösre fogékony ember magával ragadó életérzései. Márai Sándor őszi életképei bepillantást engednek az esős, októberi pesti szerkesztőségekben dolgozó, majd az utcán sétáló író világába is, aki a kávéházi pillanatképeket vagy éppen egy mozifilm utolsó perceinek meghökkentő képi világát is megörökíti. Magunk előtt látjuk megelevenedni a sarki kocsmában a nőkről vitatkozó férfiakat vagy az őszi, napfényes sasadi dombokat. Márai az évszakok játékos kavarodásáról is ír, amikor a télelő és télutó megtéveszti az embereket, és az írónak kedve lenne új évszakot alkotni:

„A négy évszak között változatok villannak föl. A természet is fejlődik. A tavasz előtt néha kis őszök vannak, fanyar, mustízű napok, ökörnyállal, sárga levelekkel, melyek az ismeretlenségből jönnek, mikor a gesztenyefák még rügyezni sem mernek. Valaki játszik velünk, rendünkkel, szabályainkkal, megegyezéseinkkel. Novemberben néha langy zephir lengedez, és megszólalnak a csízek. A télnek vannak rózsaillatú, tikkadt napjai, forró széllel, ideges főfájással. Van tél-utó és van tél-elő…”

Aztán egy ködös októberi nap a felnőtt lét komor felismerését is elhozza, amikor az író adóügyekről beszél ügyvédjével. Ezek a pillanatok és életérzések már a didergő, bélelt kabátos ősz napjai. Kiállítások képei is belekeverednek a sokszínű emlékképek, érzések felvillanásaiba.

Márai őszi írásainak olvasgatása tehát most igazán aktuális. Búcsúzzunk el a nyártól, a fülledt, tikkasztó, mégis annyit várt élmények garmadájától, és kezdjük meg ünnepélyesen az őszi, téli hónapok sokszor bensőséges napjait.

„Ezek a napok, melyeknek nincs nevük és címük a naptárban, s mégis érezzük, hogy piros betűsek: a búcsú napjai, mikor észrevesszük, hogy megszabadultunk valamitől, egy állapottól, életszakasztól, mely zavaros volt és veszedelmes, terhes és nyűgös, s most egyszerre vége, s valami más kezdődik helyében, az élet új változata, amely talán jobb lesz.…”