Szembe tudok nézni azzal, hogy túlsúlyos vagyok. Ismerem ennek hátrányait, de az előnyeit is. Pontosan tudom, miben szolgálnak engem azok a pluszkilók, amiket magamra növesztettem. Nem akarok a túlsúlyosság mellett érvelni. Örülök a plus-size modellek sikereinek, örülök, hogy egyre több cég gyárt nagyméretű, divatos ruhákat. De nem akarok a ló túloldalára átesni és hirdetni, hogy ez a tuti, együnk, hízzunk és majd lesz belőlünk Tara Lynn. Mert nem lesz.

Ugyanakkor sok embert ismerek, akik boldogtalanok, elégedetlenek magukkal. És azt hiszik, a pluszkilók tehetnek róla. Mi történik, ha ezek az emberek lefogynak? Pontosan ugyanolyan boldogtalanok maradnak, mint előtte. Sőt, az éhezés miatt talán még egy fokkal boldogtalanabbak. És nem változik semmi. Esetleg több ruhát tudnak vásárolni maguknak a nagy boldogtalanságban. Önmagában a fogyás ritkán jelenti a boldogság kulcsát.

Ha jónak látod, fogyózz, de előtte mindig tanuld meg szeretni magad a pillanatnyi állapotodban. Ha a lelked rendben van, minden rendben van. Talán, ha kiegyensúlyozott és elégedett vagy, a fogyás is könnyebb, mert szinte magától beindul. De ami legfontosabb: lehetsz sovány, átlagos, vagy dundi, ne feledd, hogy egy főnyeremény vagy. Egyszeri és megismételhetetlen csoda. Úgy élj, ahogy neked tetszik, úgy nézz ki, ahogyan te jónak látod. Nem kell senkinek megfelelned. Aki szeret, az úgy szeret, ahogyan vagy. De a legfontosabb, hogy te szeresd saját magad!