Őszinte leszek: kiakasztott az elmúlt hét. Az első hír a jászapáti gólya volt, aztán jött sorban a többi… Bevallom, a tehetetlenség dühével írtam az alábbi sorokat. A bűnösöket meg kellene büntetni, és miközben ezt leírom, arra gondolok, hogy vajon hányszor marad felderítetlen egy-egy ehhez hasonló bűncselekmény!

Gólyát öltek a kemény gyerekek, Renátó meg a haverjai. Különös kegyetlenséggel törték el a lábait, focilabdaként rugdosták a földön, svájci óraműpontossággal lyukasztották ki a védtelen madár fejét. Renátó olyan természetességgel beszél a bűncselekmény tényállásáról, mint ha a kegyetlen kínzás napi rutin lenne a környezetében. Persze feltehetően az is, csak ezúttal éppen valaki megtalálta a tetemet. Ez Magyarország az Úr 2016. évében?

Aztán pénteken beleakadtam egy ismerős által megosztott videóba, ahol szintén nagyon „rajok” voltak a korábbi eset elkövetőihez kísértetiesen hasonlító srácok. Ezúttal kutyát vernek agyon, csak így puff, bele a kamerába. Röhögnek, keménykednek, mint az egyszeri „Csicska Rudi” a bokszzsákkal az edzőteremben, aki mindig csak azzal kemény, ami nem tud visszaütni. Ha itt lennének előttem… - mormogom magam elé a vágyamat dühödten és tehetetlenül.

Aztán érkezik az agárdi „fényevős” büntetőperről a hír. A büntetést is keveslem, de az teljesen kiakaszt, hogy az „anya” azzal védekezik, ő nem bűnös. Akkor ki bűnös, kiskezicsókolom? Az már csak hab a tortán, hogy a halálosat mulasztó gyermekorvos és a szülőket „jó tanácsokkal” ellátó sarlatán néhány év felfüggesztettel megúszhatja… Hol élünk, drága Istenem?

Aztán jönnek még a fecskefészkeket leverő helyi Charles Bronsonok. Majd egy újabb csontsovány halott gyermek. Atyaúristen, hol vagyok? Ekkor kifakadtam: „Nem emberek vagytok, hanem semmik, nullvektorok, férgek.”

Ezeknek a senkiknek inkább egy OKJ-s férfiképzőre lenne szükségük, mielőtt bárkit bánthatnának ebben az életben. Jó sokszor meg kellene szagolniuk a tatamit, olyan sokszor, hogy reggelente felébredni se legyen kedvük az ilyeneknek, nemhogy védekezésre képtelen embereket vagy védtelen állatokat bántani, bántalmazni. És ilyenkor, lehet az politikailag korrekt vagy inkorrekt, sajnálom, hogy ezeket az embereknek nem nevezhető, valószerűtlenül gyáva és tudatlan egysejtűeket jogok védik. Remélem, hogy hamarosan eljön az a Magyarország is, ahol a védteleneket védik nagyon szigorú törvények és nem a senkiházi gyilkosokat az „emberi” jogok. Az én világomban ugyanis az emberi jogok csak az embereket illetik meg, és ebben a világban a védtelen gólyának több joga van, mint annak, aki képes őt megölni.

(Az írás 2016. május 17-én jelent meg.)