Szolgalelkűnek lenni nem elhatározás, hanem embertípus kérdése. Minden korban vannak olyanok, akik szeretik a populizmust, a populista hatalmat, és ezek az emberek valamiért késztetést éreznek, hogy a hatalmon levőket dicsérjék, olykor hisztérikusan istenítsék. Már általános iskolában megjelenik ez a típus, akkoriban úgy hívjuk őket, hogy nyalizók, egyes számban nyalis. Később a munkahelyünkön ezeket hívjuk talpnyalóknak…

Nagyapám mondta sokszor, ha a rádióban valaki dicsőítette Kádár János politikáját: „Egy igazi értelmiségi mindig ellenzéki”. Akkoriban kevésbé értettem, ma az általános élettapasztalataimból már jól tudom, hogy mit is értett ezen. Az írástudó legyen kritikus a hatalommal szemben, hiszen ő ismeri azokat az ismérveket, amely alapján értékelni lehet az éppen regnáló hatalmat, kritizálni lehet a hatalmon lévőket. Baj akkor van, ha a populista hatalom egzisztenciálisan is veszélyezteti a kritikus hangokat, azokat az embereket, akik komolyan veszik intellektuális küldetésüket.

Pedig, sajnos ez a hatalmi magatartás, attitűd hazánk lokális hibáinak egyike. A szolgalelkűek minden korban köztünk élnek, gyarló emberi tulajdonság ez, minden irányba könyökölnek, hogy közelebb kerüljenek a vezetőkhöz. Általános iskolában a nyalizók. Később a munkahelyünkön a talpnyalók, vulgárisabb kifejezéssel seggnyalók. Minősített esete egy szervezeten belül, amikor nyallerünk középvezetői szintre lafatyolja föl magát, ebben az esetben ugyanis, "felfelé nyal, lefelé tapos”. A társadalomban ezek száma már szabad szemmel is jól látható; egy tízmilliós országban akár többmilliós tömeget jelent. Olyan emberek ők, akik fenntartják a hatalmat, védelmezik, magasztalják. Az sem számít, ha a hatalom elnyomó, hiszen ezek az emberek furcsa módon szeretnek elnyomottak lenni... Jól ismerjük ezt a típust, hiszen ezek tartották fent a Kádár-rendszert is.

Niederhauser Emil professzor, egykori mesterem még sarkosabban fogalmazott ezzel a jelenséggel kapcsolatban: „Én történész vagyok, nekem minden kormány egyformán szar.” Frappáns és nagyon igaz mondat ez, amivel egy humánértelmiségi nem igazán tud vitatkozni. Mindamellett a szolgalelkűek azt gondolják, hogy az általuk támogatott vezető, hatalom, politikai rendszer örökre érvényben marad. Pedig a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem így van. Erre nagyon szépen „rímel” Wass Albert egyik versének részlete:

 „…a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.”