Még mindig találkozom olyan véleményekkel, hogy kövér=igénytelen és igénytelen=kövér. És ilyenkor azért felháborodom, nem kicsit. Különösen, ha olyan ember mondja, akinek bőven lenne mit sepregetni a saját háza táján is.

Én azt gondolom, a dundiság messze nem egyenlő az igénytelenséggel. Nemcsak olyan kövérek léteznek, akik kinyúlt pólóban és leggingsben ülve a kanapén csülköt zabálnak, miközben az állukon folyik a zsír és trash reality-t néznek. A legtöbb dundi, akit ismerek, ápolt, elegáns és okos. És persze a karcsú emberek sem mind igényesek. Igazából baromira nem a testsúly az igényesség fokmérője. Sőt, nem is szabadna, hogy ez - vagy kizárólag ez - határozzon meg egy embert.

Nekem is van túlsúlyom. Nem zabálok, nem tömöm magamba a cukrot, nem fosztom ki a hűtőszekrényt (igazából alig van benne valami). Ami igaz, hogy nem sportolok - több állásban dolgozom, csak az alvásidőmből vagy a keresztfiammal töltött időből tudnék elvenni, arra pedig nem vagyok hajlandó. Lehet, hogy átszervezném az életem, ha ennek nagyon komoly egészségügyi javallata lenne. De cipelem a 6 kilós táskámat, gyalogolok napi 2-3 kilométert, hegynek fel-hegynek le, bírom az iramot, pörgök, elég fitt vagyok. Jól érzem magam. Igénytelen lennék? Remélem, nem. Teszek azért, hogy ne legyek az. Tudom, hogy várhatóan pár évvel rövidebb ideig élek. De igazából egyikünk sem tudhatja, mennyi van hátra. Egyszer elgázolt egy IFA - megúsztam. Hiszem, hogy elpusztíthatatlan vagyok. Nemrég láttam egy karcsú, sportos lányt a sarki pizzériában. Leette a pizzaszelet tetejéről a sajtos-sonkás réteget, majd az alját, a tésztát a kukába dobta. Hát basszus, inkább éljek 5-10 évvel kevesebbet, de hadd egyem meg az egész pizzaszeletet, ha éppen arra vágyom! Én akkor sajnáltam azt a lányt. Ő meg engem, minden bizonnyal. Az élet olykor produkál érdekes dolgokat.

De vissza az igénytelenséghez, mert ezzel kapcsolatban nagyon is van mondanivalóm. Szerintem nem attól igényes valaki, hogy ideális a testsúlya. Lehet ez is egy része az igényességnek, de csak nagyon kicsi része. Igényes az, aki ápolt, tiszta, jó illatú. Akinek a bőre hidratált - nem ránctalan, de nem is szürke, aszott. Ha visel sminket, akkor az jó smink legyen - a rossz sminknél nincs igénytelenebb dolog a világon. A haja meg van mosva, van valami formája - nem úgy áll, mint egy szénakazal és nincs összetapadva, nem "szaglik" . És amire ritkán gondolunk, pedig talán ez a legfontosabb: aki elmegy az orvosi szűrővizsgálatokra, figyeli a saját testét és ha bajt jelez, cselekszik. Akinek ha szemüveg kell, nem hunyorog, hanem felveszi. A fogai rendben vannak tartva, a ruhái csinosak, tiszták és a korához, alkatához, testméretéhez illőek. A gyermeteg ruhák és a bohókásság között szerintem minőségi különbség van, az utóbbi javára. A dohányzást pedig igen nehéz viszonylag igényesen művelni, bár láttam már rá példát - nem mindenfelé szórva a hamut, nem füstölve mások orra alá és kevésbé büdös cigivel. Az otthon - vagy pláne buszon, utcán - sodort "büdöske" biztos, hogy nem ez a kategória.

Igényes az, aki nemcsak kirakatban látott könyvet, időnként olvas - és nemcsak pletykalapot meg szerelmes füzeteket. Aki tudja nagyjából, hogy mi zajlik a nagyvilágban. Aki hallgat valamiféle zenét (legyen az bármilyen), van némi fogalma arról, hogy mely művészeti ágak és stílusok tetszenek neki. Akinek a szájából értelmes, kedves, szép szavak hullanak az állandó támadások és káromkodások helyett. Aki nem csap be embereket. Van valamiféle stílusa, tartása, céljai. Embertársaihoz és önmagához szeretettel, megértéssel fordul.  Biztos kihagytam valamit, de nem számít - a lényeg szerintem megvan. Nem a plasztikai sebész meg a személyi edző teszi az igényességet, hanem az, ha valaki őszintén éli az életét, ápolt és tisztességes. Akinek a tekintete nem üres és ostoba, hanem fénylő, értelmes és egyenes. Testi, lelki, szellemi harmónia - ez a lényeg.

Szóval nem önmagában attól lesz valaki igényes, hogy tud súlyt emelni, futópadon futni, biciklizni, úszni - és ezt szorgosan műveli is. De nem is attól lesz valaki igénytelen, hogy nem fér bele a 40-es ruhákba. Igenis, várjuk el magunktól (és akár egymástól is) az igényességet. Még akár amiatt is szólhatunk a barátnőnknek, ha felszaladt rá pár kiló. De véssük észbe, hogy az igénytelenség nem a túlsúlynál kezdődik és ér véget!