Először is folyton agyal valamin, valamilyen általa kitalált és szabadalmaztatott jobb megoldáson. Mondjuk azon, hogy miért jó, ha a háztartási teendőket megpróbálja minimálisra csökkenteni, ha feloldja azt az érzékeny női lélekben rejtőző feszültséget, ami felgyülemlik a hosszas mosogatások és főzőcskézések alatt esetleg azzal, hogy hagyjuk inkább olvasni, színházba járni, jó filmeket nézni. Ez utóbbiak hiányát gyakran és a legváratlanabb helyzetekben képes férjén számon kérni.

Kulturális követelőzéseit azzal indokolja, hogy ő nem azért tanult, hogy később tudása parlagon heverjen és ne tarthassa újfajta intellektuális impulzusokkal frissen amúgy egyéb szükségletekre is igényt tartó szellemi kondícióját.

Takarítás közben nagyokat sóhajt, sokszor már-már színpadias fáradtságot mímelve, megtörten roskad a fotelba, éppen újságot olvasó férje mellé, és kezdi pedzegetni egy segítő személy szükségességét, akit nevezhetünk takarítónőnek is, de tulajdonképpen lehet az anyós is. Ez utóbbi gondolatot mindketten, férj és feleség mély egyetértésben elvetik, így marad az előbbi felvetés, mármint csak akkor, ha a ház ura nem szeretne további hívatlan, a lakásban ténfergő porcicákkal hálni.

Az értelmiségi feleség ókori szónokokat megszégyenítő érvelési technikákkal képes az őt megillető és neki kijáró szolgáltatások mellett kiállni, ami mondjuk a minél sűrűbben szükségeltetett fodrász, kozmetikus, pedikűr, manikűr, ruhavásárlás terén ki is merül. Mindezek megléte szükséges a férj jó közérzetének megtartása érdekében is, hiszen ezek hiányában az állandó, nem múló fejfájás, fád hangulat minden közösen eltöltött órát megpecsétel.

Az értelmiségi feleség fölöttébb tudatos; ha egy kívülálló számára zavaros összevisszaságnak tűnne egyébként - szerinte - jól szervezett élete, akkor bármikor képes azt felelni, hogy időről időre tudatosan nem tudatos, hanem ösztönös, és ezzel győzedelmesen megerősít minden nőkről alkotott sztereotípiát…

Kielemezni, megbeszélni, a vele megtörtént dolgokat csak egészen kicsit átalakítva elmesélni, no meg felháborodni, megdöbbenni a nap legkülönfélébb pillanataiban többször is képes. Elmondása szerint azért beszél olyan sokat, mert rengeteg mondanivalója van, valójában sokszor mindez csak egy, a férje által is többször megerősített téveszme. Ilyenkor a bölcs férfiú megajándékozza élete párját egy többszáz oldalas regénnyel, bízva abban, hogy a kimeríthetetlen közlésvágy egy picit csitul. De egy értelmiségi feleség esetében az efféle kulturális meglepetés csak olaj a tűzre, mert minden elolvasott oldalt az este ágyba zuhanó férjjel megosztott női olvasat elmondása követ.

Ha ezeket az ifjúi éveket idéző, éjszakába nyúló szellemi tivornyákat követően a férj úgy dönt, hogy legközelebb inkább porszívót ajándékoz élete párjának, akkor megint csak kezdődik minden elölről. De ez így van rendjén, ezzel számolni kell... Többek között ezek is a humánértelmiségi feleség hátrányai. :) ;)