Ki ne követne el hibákat? Naná, hogy mindenki. A lényeg az, hogy tudsz-e akár a máséból, akár a sajátodból tanulni, illetve hogy hányszor követed el ugyanazt a hibát. Ha nem kudarcként, hanem lehetőségként tekintesz a hibáidra, akkor sokat profitálhatsz belőlük. 

1: Tanulsz-e a más hibájából, vagy csak a sajátodból, vagy még abból sem?

Ne legyen lelkifurdalásod, akármelyik is igaz rád. Van, akinek több, másnak kevesebb tapasztalatra van szüksége. Sokat segít, ha tudatosítod magadban, hogy eddig hogyan csináltad, illetve azt is, hogy mi a célod, például ha többé nem szeretnéd kétszer elkövetni ugyanazt a hibát, akkor ezt fogalmazd meg magadnak.

2: Mi az a hiba, ami másokban idegesít?

Minden ember egy tükör. Azt kell megvizsgálnod ilyenkor, hogy ami másban idegesít, az hol és hogyan van jelen benned. Mert hogy jelen van, az bizonyos. Nincs ezzel baj. Ha találsz olyan pontot, amiben fejlődnöd kell, akkor ehhez a remek alkalom pont most van.

3: Bűnbak vagy?

Gyerekkorodban előfordult-e, hogy téged hibáztattak valamiért, amiben nem is voltál bűnös? Megesik-e, hogy még a mai napig is a bűnbak szerepében vagy? Esetleg saját magadat hibáztatod akkor is, ha nem kellene? Jó lenne, ha ezt el tudnád engedni, ha kell, akkor szakember segítségével, mert ez nagyon káros dolog. Gátolja a fejlődésedet, akadályoz abban, hogy önmagad légy és egyáltalán, hogy boldog légy.

4: Hogyan hat rád a kudarc?

Az Agykontroll-tanfolyamon úgy tanultuk, hogy nincsenek kudarcok, csak késlekedő sikerek. Igyekszem eszerint élni - de ha őszinte akarok lenni, ez általában nem az első, csak a második gondolatom. A kudarc terhét nehéz elviselni. De talán tényleg segít, ha arra gondolsz, hogy sokszor a siker csak sokadszorra jön össze, de ha nem adod fel, akkor előbb-utóbb biztos, hogy menni fog!

5: Mit kezdesz a bűntudattal?

Ha hosszú ideig gyötör egy régi hibád miatt a bűntudat, az valahol testi szinten meg fog jelenni. Nekem például epekövem lett tőle. Jó, hogy nem súlyosabb. Bocsáss meg magadnak és hagyd  abba az önostorozást, ez a legtöbb, amit önmagadért tehetsz. Kimondani, hogy akkor, ott arra voltál képes és ezért megbocsátasz magadnak, óriási megkönnyebbülés.

Óriási szabadság, amikor rájössz, hogy a hibáid általában nem életre szólóak. Sőt, igazából ezek a tökéletlenségek nagyon is emberivé, szerethetővé tudnak tenni. Nem baj az, hogy valaki sebezhető, esendő - mondják, a kukacos alma a legédesebb. Mindannyian hibázunk. Minél őszintébben tudod ezt megmutatni, annál több lesz a pozitív visszajelzés. Ráadásul minden hiba egyben fejlődési lehetőség is. Esély, hogy legközelebb jobban csináld. Nem kell félni a hibáktól. Csak tanulni belőlük.