Az utóbbi időben sok időt tudtam tölteni a keresztfiammal. Éppen pár napja volt két éves és igazi energia- és szeretetbomba. Nekem nincs gyerekem, ezért nem anyaként  nézek rájuk - ami egy anyának talán természetes, arra én rácsodálkozom és rendkívülinek találom. De meglehet, hogy egy anyának éppen ez a szemlélet adhat egy új nézőpontot. Az a helyzet, hogy rájöttem, egy rakás dolgot irigyelek a gyerekektől.

1: Táncolnak az utcán

Állandóan izegnek-mozognak. Tekerik a testüket, folyamatosan mozgásban vannak, mint valami perpetuum mobile. Ugrálnak, pattognak. Ha úgy tartja kedvük, táncolnak az utcán, vagy indiánszökellésben mennek rajta végig. Emlékszem, hogy én is ilyen voltam. Aztán felnőttem - de olykor még ma is szívesen csinálnék ilyesmit.

2: Bármit kimondhatnak

Elképesztően őszinték tudnak lenni és bizony nem mindig a szó kedves értelmében. Nem kötik őket társadalmi konvenciók, nem udvariaskodnak, nem tapintatosak. Mi, felnőttek sokszor szépítünk, ferdítünk. A gyerekek pedig egyszerűen csak igazat mondanak, a saját különös, gyermeki látásmódjuk szerint. Belevágják az ember képébe. Ők még nem tanultak meg hazudni.

3: Tele vannak energiával

Őszintén, én sokszor olyan fáradtnak érzem magam, hogy szinte jártányi erőm sincs. Ezek a kis pöttömök meg pörögnek állandóan, mintha sosem fáradnának el. Nem tudom, hogy csinálják, de igazán szeretném, ha hasonlóan energiával teli, fáradhatatlan lehetnék.

4: Gondtalanok

A jó szülő óvja a gyermekét, minden lépését vigyázza. Nemcsak a kis lelkét, de a fizikai testét is. Ez a gondoskodás, törődés hiányzik az életemből és igazán jól esne. Talán azért is ilyen felszabadultak, gondtalanok a kisgyerekek, mert tudják: megvédik őket - és ez nagyon jó érzés lehet.

5: Felszabadultan játszanak

Ha a játékban éppen hercegnők, vagy oroszlánok, teljesen mindegy - tökéletesen elhiszik, hogy ők most valóban azok. Az én életemből eléggé hiányzik a játék. Jól esik látni, amikor a gyerekek minden egyes kavicsot és fűszálat le akarnak győzni. Nem érdekli őket, ha a ruhájuk koszos lesz. Nem emlékszem, hogy ilyen voltam-e valaha. Valószínűleg igen, de vajon mikor múlt el?

6: A jelen pillanatban élnek

Nem is nagyon tudnak értelmezni olyat, hogy holnap, vagy két hét múlva, vagy csütörtökön. Az itt és mostban élnek. Mi, felnőttek állandóan a múlton és a jövőn tipródunk - nem éljük meg  jelent. Pedig a dolgok most történnek. Ezt egy gyereknél jobban senki nem tudja.

7: Őszintén szeretnek

Soha nem fognak hozzád érdekből vagy számításból közelíteni.  Nem a pénzedért, vagy az anyagi javaidért fognak szeretni. Mindig csak azért, aki valójában vagy. Ha egy gyerek igazán szeret, akkor biztos lehetsz benne: tudja és érzi, hogy a szándékaid tiszták.

8: Nem hajszolnak semmit

Sem időt, sem pénzt, sem boldogságot. Csak léteznek. Önmagában, tisztán, őszintén élik meg a boldogságot és a teljességet. Amire mi hónapokig tartó meditálással, elvonulással sem mindig vagyunk képesek, ők azt a maga természetességében elfogadják ahogy van.

9: Mosolyognak

Az az őszinte, gyermeki, kedves, játékos mosoly. Ami tényleg elégedettséget, jókedvet, kedvességet jelent. Nem megjátszás, nem képmutatás, nem játszmázás. Mennyivel szebb egy őszinte mosoly a műmosolynál!

10: A rácsodálkozás öröme

Egy hangya, egy kavics, vagy egy fűszál - minden érdekes nekik. Ezért is imádok a keresztfiammal lenni - újra rámutat arra, hogy mennyi csoda van a világban, amiket én felnőtt szemmel már nem látok meg az ő segítsége nélkül.

+1:   Csak játékpénzzel gazdálkodnak

Mi, felnőttek állandóan a pénzt hajtjuk és a különféle javak után ácsingózunk, illetve féltjük, amink van. Ez azért elég fárasztó, pláne, amikor azt látom, hogy ami nekem elérhetetlen álom, az másnak aprópénz - persze, tudom, hogy más meg így néz az én életemre és nem élek éppen rosszul. Mégis sok olyasmire vágyom, amit nem lehet játékpénzzel kifizetni. Pedig mennyivel könnyebb lenne.

Mindemellett az is biztos, hogy a saját gyerekkoromba ugyan nem mennék vissza. Mégis, jó lenne, ha kicsivel többször engedném meg magamnak, hogy gyerek legyek, ebben a felnőtt testben. És talán táncolni az utcán sem olyan vállalhatatlan dolog - legalábbis nem valószínű, hogy kényszerzubbonyban vinnének el. :)

(Cikkünk 2017. december 17-én jelent meg.)